Raktártechnikai alapfogalmak

Raktártechnikai alapfogalmak

Prezenszki József: Raktározás- Logisztika
 
50-67 oldal
 
2.2 A tárolási rendszerek
 
2.21 Állványok nélküli, statikus tárolási rendszerek
 
Az állványok nélküli tárolás alapesetei. Állványok nélküli tárolás akkor valósítható meg, ha egy-egy árufajtából nagyobb mennyiséget kell tárolni és nem követelmény, hogy minden áruegységhez tetszőleges rendszerességgel hozzá lehessen férni, továbbá előfeltétele az áru halmozhatósága (egymásra rakódási lehetősége). A halmozhatóságot egyrészt az áru tulajdonságai, illetve csomagolása, másrészt megfelelő egységrakomány-képző eszközök (tárolóeszközök) tehetik lehetővé. A statikus tárolási rendszer kiegészítő jellemzője, hogy az áru csak a hozzákapcsolódó tárolótéri műveletekkel (betárolás, kitárolás, belső átcsoportosítás) összefüggésében változtatja helyét.
 
Az állványok nélküli tárolás előnyei:
 
  • Elmarad a tárolóberendezések (állványok) létesítésének jelentős költsége
  • Rendszerint jobb a terület – és térkihasználás
  • A raktár könnyen és gyorsan átállítható újabb árufajták tárolására
 
Hátrányai:
 
  • A tárolási egységekhez nem lehet közvetlenül hozzáférni
  • A tárolási magasságot az áru tulajdonságai és biztonsági előírásai korlátozzák
  • A tárolóterületek áttekintése, a tárolt árufajták ellenőrzése csak a tárolási rend pontos betartásával biztosítható
  • A first in – first out (fifo) elv (a korábban betárolt áru korábbi kitárolása, az áru folyamatos cserélődése) csak szakaszosan vagy gyakori belső átcsoportosításokkal valósítható meg
 
A felsorolt előnyök és hátrányok mérlegelése alapján el lehet dönteni, hogy adott esetben állványok nélküli vagy állványos tárolási rendszert célszerű-e megvalósítani.
 
Az állványok nélküli, statikus tárolás alapeseteiként a közvetlen halmazolás (a csomagolásra épülő tárolási technológia) és a különböző tárolóeszközökön való tárolás (egységrakomány-képző eszközökre épülő tárolási technológia) említhető (21. ábra).
 
állványok nélküli, statikus tárolási rendszerek
A közvetlen halmazolás tárolóeszközt nem igényel, alkalmazása akkor célszerű, ha a tárolási egység egyben szállítási egység is. Ha rendszeresen kell a tárolási egységtől eltérő mennyiséget kiszállítani, akkor az árufajták közül legalább egy-egy egység hozzáférhetőségét és bonthatóságát lehetővé kell tenni. Előnye, hogy a tárolási magasság és a hasznos magasság azonos (nincsenek tárolásra nem használt, a tárolási magasságból levonandó magasság részek), így a tárolótér vertikális kihasználása maximális lehet. Az áruk kézi vagy gépi erővel halmozhatók. Kézi halmazolás kis tömegű egységek esetén kb. 2,20 m tárolási magasságig lehetséges. Gépi halmazolás emelőtargoncákkal vagy futódarukkal végezhető. Az anyagmozgatást, illetve a halmazolást végző gépet az áru alakjához és méretéhez igazodó megfogó szerkezettel (pl. ládafogó, bálafogó, papírtekercs-fogó) kell ellátni (22. ábra).
 
 
papírtekercsek halmazolása emelőtargoncával

 

A sík rakodólapos tárolás elsősorban sík felületekkel határolt csomagolással rendelkező (pl. dobozolt) vagy más csomagolású, de kötésbe rakható (pl. zsákolt) áruk esetén alkalmazható módszer. Előnyei elsősorban akkor jelentkeznek, ha a be-és a kiszállítást is sík rakodólapon oldják meg, és az áru az egységrakományok megbontása nélkül tárolható.
 
A tárolási magasságot – a halmazolást végző gép emelési magasságán és egyéb tényezőkön (pl. a raktárépület szabad belmagassága, a födémteherbírás nagysága az egymásra helyezett rakományok stabilitása) kívül a csomagolás nyomószilárdsága is befolyásolja. A terhelést ugyanis – a rakodólap talphevederein keresztül – az alatta levő csomagolás veszi át. Szabványos sík rakodólapos egységrakományokból képzett halmaz kritikus keresztmetszete a legalsó egységrakomány felső árurétegének felső síkja.
 
Az egymásra helyezhető sík rakodólapos egységrakományok száma a következő gondolatmenet alapján határozható meg (23. ábra).
vázlat az egymásra helyzhető sík rakodólapos egységrakományok számának meghatározásához
 
 

Az alsó rakomány legfelső rétegét terhelő fajlagos nyomás:

képlet N/m²

Az alsó rakomány alsó rétegét terhelő fajlagos nyomás:

képlet N/m²

ahol:    z          az egymásra helyezett rakodólapos rakományok száma;

            m         egy rakodólapos rakomány bruttó saját tömege, kg;

            g          a gravitációs gyorsulás, a tömeg és a súlyerő közötti átszámítási tényező (g=9,81 m/s²);

       a rakodólapok lábösszekötő hevedereinek alapterülete, m² (EUR rakodólapok           esetében 0,414 m²);

      a rakodólapok fedlapjának területe, (EUR rakodólapok esetében 0,762 m²).

 

Tekintettel arra, hogy z > 2 esetén  > , a csomagolóeszköz, illetve az áru sérülésének veszélye nélkül egymásra helyezhető rétegszám:

 

képlet + 1,

ahol:          a csomagolóeszköz megengedett nyomószilárdsága, N/m².

 
 A megengedett nyomószilárdság függ a csomagolóeszköz anyagától (fa, hullámpapír, műanyag stb.), a tárolás körülményeitől (pl. klímaviszonyoktól, a tárolás időtartamától), valamint attól is, hogy a csomagolóeszköz önhordó terméket tartalmaz-e. Hullámpapír lemezből készült dobozok, ládák esetében pl. az élnyomással szembeni ellenállás (ECT=Edge Crus Test) alapulvételével, vagy a doboz, a láda nyomóprés által (összeroppanásig tartó nyomással) vizsgált nyomószilárdság (BCT = Box Compression Test) ismeretében határozható meg az egymásra helyezhető dobozok, ládák, egységrakományok száma.
           
  A sík rakodólapokon való tárolás előnye a közvetlen halmazolással szembe, hogy az áru az egész szállítási folyamatba beilleszthető rakodólapos egységrakományként tárolható, és a belső mozgatáshoz – miután különleges megfogó szerkezetet az egységrakomány kezelése nem igényel – a legkeskenyebb folyosót igénylő emelőtargoncák alkalmazhatók. Hátránya a tárolási magasság egy részének (rakodólaponként közel 150 mm) kiesése.
 
 Az oldalfalas vagy keretes rakodólapos tárolás a kevésbé szabályos méretű vagy kevésbé teherbíróképes csomagolású áruk (pl. kisebb alkatrészek, részegységek) esetében alkalmazható. Az egymás fölé helyezett egységrakományok tömegét a rakodólap felépítménye viseli. Terjedelmes, szabványos méretű rakodólapokra nem helyezhető áruk (pl. lemezáruk, csövek, fürdőkádak, gumiabroncsok) esetében oldalfalas vagy keretes rakodólapok helyett az áru méretéhez, jellegéhez igazodó tárolókeretek alkalmazhatók (24. ábra). Az ilyen rakományok emelőtargoncával vagy felrakódaruval kezelhetők.
 
           
gumiabroncsok tárolása sajátos tárolókeretek igénybevételével
2.22 Állványos, statikus tárolási rendszerek
 
 Állványos, statikus tárolási rendszerek alapesetei. Az állványos tárolás lehetőségét akkor kell mérlegelni, ha az áru vagy csomagolás nem rendelkezik kellő szilárdsággal, illetve ha nem lehet belőle megfelelő stabilitású halmazt képezni. Állványos tárolás szükségessége merül fel akkor is, ha követelmény minden árufajtához vagy árucikkhez a tetszőleges rendszerességgel való hozzáférés, valamint ha állványkiszolgáló gépes anyagmozgatási rendszer megvalósításáról van szó.
 
   A tárolóállványok rendszerint hidegen hajlított, acélból készülnek. A tartóoszlopokat kisebb teherbírású állványokban nyitott (L,U vagy C) szelvényekből, nagyobb teherbírási tartományokban zárt (kör vagy négyszög keresztmetszésű cső) szelvényből 1,5…3 mm-es falvastagsággal gyártják. A konzolok, kereszt-és hossztartók általában L vagy U profilúak, merevítő rácsozatként laposacél, hidegen hajlított idomacél, végén lapított köracél egyaránt alkalmazható. Az elemek kapcsolása hegesztéssel, csavarozással vagy kötőelemek nélkül (pl. lyukasztott szögacél állványoszlop, kapcsolófejes hossztartó) oldható meg. A gyors szerelés és a variálhatóság szempontjából az utóbbi két megoldás kedvezőbb.
 
   A raktártechnológiai berendezéseket gyártó cégek az állványelemek és rendszerek nagy választékát kínálják. A tárolási technológia tervezésekor ezért általában a különböző méretsor szerint, különböző teherbírással készülő állványok, állványrendszerek megfelelő típusának a megválasztása a feladat.  
 
   Az állványos tárolási rendszerek előnye az állványok nélküli tárolási rendszerekkel összehasonlítva, hogy a tárolási magasság tetszés szerint növelhető, valamint az árunyilvántartás és a tárolótéri (be –és kitárolási) folyamat irányítása egyszerűbb eszközökkel automatizálhatók. Hátrányuk a viszonylagos merevség, a más jellemzőjű tárolási egységek tárolására való nehézkes átállási lehetőség.
 
 Állványos, statikus tárolási rendszerek a számításba vehető állványfajták szerint képezhetők. Így megkülönböztethető (25. ábra):
 
  • Polcos állványos tárolás,
  • Tárolóládás állványos tárolás,
  • Rekeszes állványos tárolás,
  • Át-illetve bejárható állványos tárolás,
  • Különleges állványos tárolás.
 
állványos statikus tárolási rendszerek
A polcos állványos tárolás
kis forgalmú és nagy áruválasztékú raktárak (pl. szerszámraktárak, szertárak, kisebb áruházak raktárai), általában polistruktúrájú árukészlet estében alkalmazható megoldás. Rendszerint kézi kiszolgálásúak, ezért a tárolási technológia kialakításakor az egyes polcokhoz való könnyű hozzáférhetőséget és a legkisebb erővel való kiszolgálás lehetőségét kell figyelembe venni.
 
A polcok, illetve a tárolt áruk hozzáférhetősége akkor a legelőnyösebb, ha az állvány magassága – átlagos testmagasságú dolgozót alapul véve – 2,0…2,20 m, mélysége pedig 0,3…0,5 m. legjobb a hozzáférhetőség az 1,0…1,7 m magas zónában, az 1,0 m alatti és az 1,7 m fölötti polcok kihasználhatósága – nehezebb hozzáférhetőség miatt – általában rosszabb (26. ábra).
 
polcos tárolóállvány hozzáférhetőségi zónái
 
A kézi erővel kiszolgált tárolóállványok magassága (és így a tárolási magasság) létrák alkalmazásával növelhető. A létrák rendszerint az állvány hossztartóira szerelt sínen gördíthetők, és így kis erőkifejtéssel a kívánt polc mellé állíthatók (27. ábra). A két m fölötti polc kézi (komissiózó) kocsira szerelt létrával is kiszolgálhatók.
 
A létrákon való mozgás azonban nehezíti, veszélyessé és lassúvá teszi az árukezelést. Célszerűbb ezért a kézierővel kiszolgált tárolóállvánnyal berendezett, nagyobb belmagasságú raktárak kihasználhatóságát kezelőjárdák vagy galériák létesítésével növelni (lásd 25. b ábra).
 
A tárolóládás állványos tárolás általában kis térfogatú árukat (apró cikkeket) nagy választékban tároló, polistruktúrájú készlettel rendelkező raktárakban (pl. gyógyszertárak komissiózó raktárrészei) valósítható meg. A kisméretű tárolóládák az egységrakomány – képző eszközök (tárolóeszközök) szerepét töltik be, az állványokra való helyezés pedig a minden tárolóládához (árucikkhez) való hozzáférést teszi lehetővé.
 

 

létrák igénybevétele polcos és tárolóládás állványos tárolás esetén
 
A tárolóládák alumíniumból vagy műanyaból készült merev falú edényzetek, melyek a tárolási, mozgatási, komissiózási feladatok racionális megoldásához a kisméretű, kistömegű árukat (pl. csavarokat, alátéteket, szerszámokat, dobozolt gyógyszereket) kezelhető egységbe fogják össze. Az általában 10…50 dm³ befogadóképességű tárolóládák külső mérete az egységes méretrendszerhez igazodik, ezért a szabványos méretű rakodólapokon nagyobb egységrakományokat is lehet velük képezni.
 
Kézi kiszolgálás esetén az állványok magassági méretét a polcos állványoknál említett megfontolások alapján kell megválasztani. A mélységi méret a számításba jövő tárolóládák méretétől függ.
 
Gépi kiszolgálás esetében (28. ábra) a magassági méret az anyagmozgató gép (rendszerint komissiózó emelőtargonca) emelési magasságától, illetve a raktár födémmagasságától függ.
 
A rekeszes állványos tárolás olyan – rakodólapos, tárolókeretes, nagyméretű tárolóládás egységrakományokat tároló – raktárakban valósítható meg, ahol követelmény a minden egységrakományhoz való közvetlen hozzáférés. Ezt a rendszert kell alkalmazni olyan áruk esetén is, melyeknél az árujellemzők vagy a csomagolás szilárdsága a rakományok egymásra helyezését sem teszi lehetővé.
gépi kiszolgálású tárolóládás állványokkal berendezett raktárrész
A rekeszes állványok tehát az egységrakományba összefogott (tárolóeszközökre helyezett) áruk állványos tárolására alkalmasak. A tartóoszlopok távolsága és mélysége rendszerint a szabványos rakodólapok méreteihez alkalmazkodik (29. ábra), de – a tárolóeszköz méretétől függően – attól eltérő is lehet. Egyes változatoknál a rekeszben 2-3 rakodólapos egységrakomány is elhelyezhető.
 
szabványos méretű rakodólapokhoz igazodó állványoszlop elrendezés
rekeszes tárolóállványokkal berendezett raktárrész
A rakodólapos egységrakományok magassága azonban tág határok (0,4…1,6 m) között változhat (30. ábra), ennek megfelelően a sorozatban gyártott állványelemek a rakományt alátámasztó hossztartók osztásváltoztatását is lehetővé teszik. Az osztásváltoztatás különböző megoldásokkal (pl. lyukasztott szögacél állványoszlop – és hossztartó kialakítás csavarkötéssel, hevederszemes tartóoszlop kiképzés – kapcsolófejes hossztartóval, lyukasztott állványoszlop – kapcsolófejes hossztartóval) valósítható meg.
 
A rekeszes állványok emelőtargoncákkal, felrakódarukkal és felrakógépekkel egyaránt kiszolgálhatók. Az állványok magassága így az alkalmazott anyagmozgató gép rakodási magasságának függvénye.
 
A polcos, a tárolóládás és a rekeszes állványok kiszolgálásához az állványsorok között, az anyagmozgató rendszertől függő, de általában széles folyosóra van szükség.
 
Az át – vagy bejárható állványos tárolás az előző tárolási rendszernek ezt a hiányát kiküszöböli. Olyan raktárban alkalmazható, ahol a tárolt egységrakományok száma többszöröse az árufajták számának, homogén egységrakományokat kell tárolni, nem kell au egységrakományokat megbontani, vagyis nincs szükség arra, hogy minden egyes rakományhoz közvetlenül hozzá lehessen férni.
 
A tárolómezők elrendezésekor a raktár hosszirányú falai mentén 3,0…3,5 m széles közlekedőutat kell szabadon hagyni, közbenső területre pedig állványoszlopok telepíthetők. Ezekre vannak felszerelve azok a konzolok, melyek a rakodólapos rakományok elhelyezését lehetővé tevő hossztartók tartják (31. ábra).
 
bejárható tárolóállvánnyal berendezett raktárrész
Az átjárható tárolóállványok emelőtargoncákkal szolgálhatók ki. Az emelőtargonca a szükséges magasságra emeli a rakományt, behajt az állványok közé, az egységrakományt a kijelölt helyre viszi, leereszti a hossztartókra, majd fordulás nélkül hátramenetbe visszatér (32. ábra). A felemelt egységrakomány állványoszlopok közötti mozgatása az emelőtargonca gondos vezetését kívánja, ezért a targoncavezető munkájának megkönnyítésére az állványoszlopok mellé vezetősíneket célszerű telepíteni, illetve vezető vályúkat kialakítani. A betárolás az állványmező egyik oldala, a kitárolás a másik oldala felől végezhető, ezáltal lehetővé válik az áru folyamatos cserélődése (a fi-fo elv betartása).
 
Átjárható állványokkal egy vagy több összefüggő tömb alakítható ki. E tömbökön belül folyosókra nincs szükség (elegendő a tömb szélén, azok hosszanti oldalai mentén közlekedő utat szabadon hagyni), ezért a tárolóterület jobban kihasználható, mint a hagyományos soros állványos tárolás esetében. A tömbök kialakíthatók a raktár egyik oldalfala mentén is, a másik oldalon létesített közlekedőúttal. Ebben az esetben bejárható állványos tároló rendszerről beszélünk. Ilyen állványrendszer esetében a fifo elv csak szakaszosan valósítható meg, egy-egy állványsor közötti tárolócsatornákban a last in – first out (li-fo) elv érvényesül, azaz a később betárolt árut korábban kell kiszállítani.
az átjárható tárolóállványok kiszolgálási folyamata
Különleges állványok alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az áru alakja, mérete, saját tömege nem teszi lehetővé az előző statikus rendszerek valamelyikével a célszerű tárolási technológiák megvalósítását (pl. szövettekercsek, fémlemezek, rudak, fűrészáruk tárolása esetében). A különleges (sajátos) állványok szerkezeti elemei a tárolási egység méretéhez, jellegéhez igazodnak. A konzolos állványos tárolás pl. rúdárukat, csöveket, profilanyagokat, tehát általában hosszárukat tároló raktárak esetében valósítható meg. A 33, ábrán bemutatott fűrészáru alapanyag raktár pl. konzolos állványokkal van berendezve, kiszolgálását a hosszáru mozgatására, halmozására kifejlesztett oldalemelésű emelőtargonca végzi.
 
konzolos állványokkal berendezett fűrészáru raktár
2.23 Állványos, dinamikus tárolási rendszerek
 
Az állványos, dinamikus tárolás alapesetei. Az állványos dinamikus tárolási rendszerek jellemzője, hogy egy-egy tárolási egység elhelyezése vagy kiemelése esetén, az állványon lévő áru egy része vagy egésze is változtatja helyét. Főbb változataik (34. ábra):
 
  • Az utántöltős állványos tárolás,
  • A gördíthető állványos tárolás,
  • A körforgóállványos tárolás.
 
állványos, dinamikus tárolási rendszerek főbb változatai
 
Az utántöltős állványos tárolás az átjárható állványos tárolás továbbfejlesztett változata. A tárolási egységeket alátámasztó hossztartók lejtős kialakításúak: a tárolócsatornákban a tárolási egységek a gravitációs erő segítségével – a kitárolás ütemének megfelelően – a betárolási oldal felől a kitárolási oldal felé haladnak.
 
A tárolócsatornák – a tárolási egységek jellemzőitől függően – görgőspályás vagy vezetősínes kialakításúak lehetnek.
 
A görgőspályás utántöltős állványos tárolás (35. ábra) előfeltétele, hogy a tárolási egység görgőspályán szállítható legyen. A szabálytalan alakú áruk sík lemezre vagy rakodólapra helyezve tehetők az e rendszer szerinti tárolásra alkalmassá. A tárcsás vagy hengergörgős pálya lejtőszögét a tárolási egység tömegéből származó súlyerő nagyságának figyelembe – vételével kell meghatározni (általában 1,5…3,0º).
görgőspályás utántöltős állványokkal felszerelt raktárrészlet
A görgőspályás csatornákban lehetővé kell tenni a tárolási egység közel állandó sebességgel való gördülését, a görgőspálya (a csatorna) végén az első rakomány ütközését, és a második rakomány távolságtartását. A távolságtartó oldhatóságának olyannak kell lenni, hogy a második rakomány csak akkor gördüljön az első helyére, ha azt már eltávolították. A közel állandó sebességgel való gördülést centrifugál, mágneses, hidraulikus stb. fékberendezéssel felszerelt görgők (fékezőgörgők) beépítésével lehet elérni.
 
A vezetősínes utántöltős állványok lejtős hossztartói gördíthető tárolóládák, illetve azokba helyezett áruk tárolását teszik lehetővé. Az önállóan nem gördíthető tárolási egységek (pl. sík vagy oldalfalas rakodólapos rakományok) a pálya tartozékaiként kezelhető gördülőkeretekre helyezhetők (pl. Rollax-rendszer).
 
A tárolócsatornákba telepített vezetősínek (a kitárolási oldalról nézve) lejtős és emelkedő kivitelűek egyaránt lehetnek (36. ábra). Az utóbbi esetben a tárolási egységeket a tárolócsatorna ugyanazon a végén rakják be és szedik ki (push back rendszer). Ez a megoldás értelemszerűen csak akkor vehető számításba, ha az adott raktározási feladat esetében megengedhető a li-fo (last in – first out) elv alkalmazása, azaz a rakományoknak az érkezésükkel ellentétes sorrendben való kitárolása. E megoldás esetében nincs szükség fékező elemek beépítésére, mert mind a be-,és mind a kitároláskor egy-egy tárolási egységnyi a mozgás. A push back megoldás görgőpályás állványok esetében is alkalmazható. 
 
vezetősínes utántöltős állványos tárolás
Az utántöltős állványos tárolás belső folyamata viszonylag könnyen automatizálható. Meghibásodás esetén viszont a hibás elemekhez, állványrendszerekhez nehéz hozzáférni, karbantartása körülményes, és csak a tárolócsatornák részleges kiürítése után lehetséges. Ezért üzemeltetésük kifogástalan elemek alkalmazását, megbízható szerelést és gondos karbantartást igényel. Hátrányuk a viszonylag magas beruházási költségük, ezért alkalmazásuk csak nagy forgalmi intenzitású raktárak, vagy raktárrészek esetében lehet gazdaságos (olyan esetekben, amikor a tárolótérben levő árukra inkább a mozgási, mint a nyugvási állapot jellemző).
 
A gördíthető állványos tárolás elsősorban olyan raktárakban valósítható meg, ahol a készlet teljes cserélődése hosszú idő alatt következik be (pl. tartalékalkatrész raktárak), vagy egy-egy állványsort kis gyakorisággal kell felkeresni (pl. filmtárak, könyvtárak, irattárak), továbbá polistruktúrájú készletet tároló kis forgalmú raktárak esetében.
 
A gördíthető állványok olyan kerekekkel vannak felszerelve, melyek lehetővé teszik az egy-egy állványsor raktár padlójába süllyesztett sínen való elmozdítását. Az állványok kézi erővel, kézi-mechanikus úton és gépi erővel egyaránt mozgathatók. Gépi mozgatás esetén a vezérlés állványonként elhelyezett nyomógombos vagy kulcsos kapcsolóval, illetve központi vezérlőpultról oldható meg. Az egyes állványsorok elmozdításának időtartama 25…35 s.
 
A gördíthető polcos állványok mellett egyre gyakoribb a nagy teherbírású gördíthető rekeszes állványok alkalmazása is. A 37. ábrán látható megoldás esetében központi vezérlőpultról nyithatók be-vagy kitárolás céljából a folyosók, ahol a homlokvillás emelőtargonca kényelmesen tudja a rakományt elhelyezni vagy felvenni.
 
keresztirányba gördíthető nagyteherbírású állványok egy nyíl folyosóval
Körforgő állványos tárolás esetében egymással összekapcsolt tálcák, polcok vagy egyéb tárolóelemek mozognak függőleges („páternoszter” rendszer) vagy vízszintes („karusszel” rendszer) irányba. A vízszintes kialakítású „karusszelek” általában 3…30 m hosszúak, a vertikális kialakítású páternoszterek magassága 3…25 m.
 
A működtetéskor valamennyi egység megindul a pályán és mindaddig mozgásba marad, amíg a kívánt tárolási egységet tartalmazó állványrész az átadóhelyre nem érkezik.
 
A körforgó állványos tárolást elsősorban gyártórendszerek ütem –és alkatrészraktáraikban, szerszámraktárakban, irattárakban célszerű megvalósítani. Rendszerint központi vezérlőpulton lehet a kívánt árufajtát tartalmazó tálca vagy polc kódját betáplálni; ezt követően a kívánt tálca az átadóhelyre áll. A 38. ábrán pl. JIT-elv (Kanban rendszer) szerint működő szerelőszalagot kiszolgáló körforgó állványos egységek láthatók.
 
A gyakoribb tárolási rendszerek alkalmazási területeiről, előnyeiről, hátrányairól az 1. táblázat nyújt áttekintést. Az át-és bejárható, az utántöltős, a gördíthető és a körforgó állványos tárolást „helytakarékos” rendszerként is szokás kezelni, tekintettel arra, hogy ezekkel lehet a legjobb a terület,- illetve tárkihasználást elérni.
 

 

1. táblázat
 
A gyakrabban alkalmazott tárolási rendszerek alkalmazási területei, előnyei, hátrányai
 
A tárolási rendszer
Alkalmazási terület
Előnyök
Hátrányok
1
2
3
4
 
 
 
 
 
 
Állványok nélküli tárolás
Tömbös
Monostruktúrájú készlet
 
A tárolási egységek több rétegben közvetlenül egymásra helyezhetők
 
 
 
 
 
 
Nincs szükség tároló berendezésre
 
Alkalmazkodóképesség a forgalomingadozásokhoz és a készletstruktúra változásaihoz
 
 
Kis tárolási magasság (max.3…4 m) miatt viszonylag nagy az egy tárolási egységre eső terület
 
Nem lehet az egyes tárolási egységekhez közvetlenül hozzáférni
 
A tárolótéri folyamatok nem automatizálhatók
Soros
Polistruktúrájú készlet (de egy árufajtából, árucikkből nagyobb mennyiséget kell tárolni)
 
A tárolási egységek több rétegben egymásra helyezhetők
Soros (polcos, tárolóládás, rekeszes) állványos tárolás
Polistruktúrájú készlet
 
A tárolási egységek nem vagy csak korlátozott mértékben helyezhetők közvetlenül egymásra
Közvetlen hozzáférési lehetőség mindegyik tárolási egységhez
 
Alkalmazkodóképesség a forgalomingadozáshoz és a készletstruktúra változásaihoz
 
Kis tárolási magasság esetén viszonylag nagy az egy tárolási egységre eső terület-felhasználás
 
 
 
 
Át-, illetve bejárható állványos tárolás
Monostruktúrájú készlet
 
Homogén (azonos alapméretű) tárolási egységek
 
A tárolási egységek nem vagy csak korlátozott mértékben helyezhetők közvetlenül egymásra
A tárolási magasságot csak az épület belmagassága vagy a kiszolgáló anyagmozgató gépek emelési magassága korlátozza
 
Viszonylag kedvező terület, illetve térkihasználás
Viszonylag kicsi a készletstruktúra változásaihoz való alkalmazkodóképesség
 
Nem lehet az egyes tárolási egységekhez közvetlenül hozzáférni
 
A fi-fo elvet egyáltalán nem 8bejárható kialakítás) vagy csak korlátozott mértékben lehet betartani

 

 
 
 
 
 
 
 
Utántöltős állványos tárolás
 
Homogén (azonos alapméretű) tárolási egységek
 
Fontos követelmény a fi-fo elv szigorú betartása
 
Az árucserélődés gyors
 
Viszonylag nagy a be,-illetve a kiszállítási forgalom
 
 
A fi-fo elv betartása külön raktárirányítási rendszer alkalmazása nélkül
 
Viszonylag kedvező terület, illetve térkihasználás
 
Automatizálhatóság
 
Viszonylag nagy a beruházási költségigény
 
Viszonylag kicsi a készletstruktúra változásaihoz való alkalmazkodóképesség
 
Nem lehet az egyes tárolási egységekhez közvetlenül hozzáférni
 
 
 
 
 
 
Gördíthető állványos tárolás
Polistruktúrájú készlet
 
Kis tömegű (könnyű) tárolási egységek
 
A tárolási egységek cserélődése kicsi
 
Viszonylag kis be-, illetve kitárolási forgalom
 
 
 
 
 
Viszonylag kedvező terület, illetve térkihasználás
 
Az állványok mozgatása fizikai erőkifejtést vagy gépi kivitel esetén energiát igényel
 
Viszonylag nagy a beruházási költségigény
 
 
 
Körforgó állványos tárolás
Gyártó- és szerelő üzemek kiszolgálása
 
Szerszámraktárak
 
Irattárak
 
Integrált gyártó-tároló rendszerek
 
 
Könnyen automatizálható
 
Kedvező terület – és térkihasználás
 
Nagy a beruházási és üzemeltetési költség
 
Kicsi a készletstruktúra változásaihoz való alkalmazkodóképesség
 
 

 

143-149 oldal
 
6.  A magasraktárak sajátosságai, technikai alrendszerei
 
6.1 A magasraktárak értelmezése, csoportosítása
 
   Magasraktározási rendszeren darabáruk (egységrakományok, szálanyagok, tekercsek, stb.) olyan állványos tárolási rendszerét értjük, melyben a tárolási magasság az általános célú emelőtargoncák által elérhető átlagos tárolási magasságot meghaladja, és az árunak állványokra, állványrendszerekre helyezését, illetve levételét onnan az állványok közötti folyosókban mozgó felrakógépek vagy felrakótargoncák (általános megnevezésben állványkiszolgáló gépek) végzik. Nem tartoznak e rendszerbe az ömlesztett anyagok vagy folyadékok tárolására alkalmas különböző magasépítésű hombárok és tartályok, valamint a többszintes darabárus raktárak. A magasraktározási rendszerben főleg rakodólapos rakományok tárolhatók, de kisebb méretű egységrakomány-képző eszközök esetében – sőt esetenként egységrakomány-képző eszköz nélkül – is alkalmazható rendszer.
 
     A magasraktározási rendszerek elterjedésének okai a korszerű elosztási (disztribúciós) rendszerek fejlődésében, a termelési folyamatok automatizálásában, a raktártechnika fejlődési irányában, illetve sok esetben a területkihasználás fokozására irányuló törekvésekben keresendők.
 
     A magasraktárakat az áru tárolására alkalmas tárolótér, az árugyűjtő és – elosztó tér, az ügyviteli és irányítási hálózat, valamint az ezekhez tartozó technikai elemek alkotják.
           
A tárolótérben az állványok és a felrakógépek vagy felrakótargoncák segítségével a raktár fő feladata – a tárolás – valósul meg.
Az árugyűjtő és –elosztó tér (röviden előkészítőtér) a tárolást megelőző műveletek (beszállító járművek kirakása, egységrakomány-képzés, ellenőrzés, nyilvántartásba vétel stb.) és a tárolást követő műveletek (rendelés-összeállítás, csomagolás stb.) elvégzésének helye. A mozgatási műveleteket végző technikai elemek (emelőtargoncák, az egységrakományokat a felrakógéphez továbbító folyamatos működésű szállítógépek, stb.) mellett esetenként sajátos (pl. rakományvizsgáló) berendezésekkel is fel vannak szerelve.
 
Az irányítási hálózat feladata az árunyilvántartáson túl az anyagáramlás (általában a belső folyamatok) irányítása és az ehhez szükséges információk megteremtése és tárolása.
 
A magasraktárak csoportosítása. A magasraktárak felszereltsége és műszaki megoldása eltérő lehet aszerint, hogy milyen feladatokat látnak el. Ezért a magasraktárakat rendeltetésük, az állványok magassága, a tárolótér építészeti kialakítása és az automatizáltsági szint szerint célszerű csoportosítani.
 
A raktár rendeltetése alapján megkülönböztethető:
 
  • Teljes egységrakományok tárolására alkalmas
  • Komissiózó és
  • Kombinált magasraktár
 
A teljes egységrakományok tárolására alkalmas magasraktárakban megbontatlan (sík, keretes, oldalfalas, rakodólapos) egységrakományokat tárolnak (94. ábra). Az árugyűjtő és – elosztótéri anyagmozgatást emelőtargoncák vagy folyamatos működésű szállítógépek (pl. görgős szállítópályák) végzik. Ennél a típusnál érhető el a legmagasabb gépesítési, illetve automatizáltsági szint.
 
A komissiózó magasraktár lehetővé teszi a kiszállítási egység különböző árufajtákból való összeállítását. A komissiózást a tárolótérben, az állványon levő egységrakományokba gyűjti össze (statikus áru-előkészítés), majd az előkészítő térbe továbbítja. Korszerű megoldás, amikor a komissiózó gép az állványból kiemelt árut folyamatos működésű szállítógépeknek adja tovább, amely azt az előkészítő térbe szállítja. Automatizált rendszer esetén a felrakógépre vagy a vezetőnélküli targoncára telepített robotok emelik ki az árut az állványok rekeszeiből.
 
Teljes egységrakományok tárolására alkalmas önhordó masraktár
A kombinált magasraktárban a tároló- és komissiózótér egy egységet képez. A tárolótér egy része a tartalékraktár, másik része az élőraktár szerepét tölti be. A beérkező egységrakományokat a tartalék raktárrészbe betárolják, majd innen töltik fel szükség szerint, az élő – (komissiózó) raktárrészt. Árugyűjtést így csak a komissiózó raktárrészben lehet végezni.
 
Az állványok magassága szerint lehetnek:
 
  • Középmagas raktárak (6…10 m magas állványokkal) és
  • Magasraktárak (10 m-nél nagyobb állványmagassággal).
 
Gyakran csak a 10 m-nél magasabb állványokkal berendezett raktárakat tekintik magasraktárnak, az ennél alacsonyabb raktárakat a felrakógéppel üzemelő hagyományos raktárak csoportjába sorolják. Mivel sem a tervezés, sem az üzemeltetés szempontjából nincs szükség erre a megkülönböztetésre, ezért a továbbiakban egységesen a magasraktár megnevezést használjuk.
 
A tárolótér építészeti kialakítása szempontjából:
 
  • Felrakógéppel vagy felrakótargoncával üzemelő csarnokraktárak
  • Felrakógéppel üzemelő állványtartós magasraktárak különböztethetők meg.
 
A felrakógéppel vagy felrakótargoncával üzemelő csarnokraktárak hagyományos eljárással épített, egy légterű épületek. Elsősorban meglevő raktárak anyagmozgatási és tárolási technológiájának korszerűsítése, valamint komissiózó magasraktárak kialakítása esetén alkalmazható megoldás. A tárolási magasság általában 6…12 m.
 
A felrakógéppel üzemelő állványtartós (önhordó) magasraktárak (lásd 94. ábra) sajátos kialakítású – a tárolóberendezés és az épület egységén alapuló – létesítmények. Az állványok egyben az épület tartóelemei is, így az épület oldalfala – miután csak térhatároló szerepe van – vékony falazatból vagy lemezből is kialakítható. A felrakógép esetenként az állványokat terhelő tetőszerkezettel van kapcsolatban. Kedvező szerkezeti megoldás esetén 10…35 m-es magasság is elérhető.
 
 A raktári anyagáramlás fő iránya szerint a tárolótér mindkét esetben fej-vagy átmenő elrendezésű lehet. Fejelrendezés esetén a tárolótérnek ugyanazon a végén, átmenő elrendezés esetén a tárolótér két végén végezhető a tárolási egységek be-és kitárolása.
 
Az automatizáltsági szint alapján megkülönböztethetők:
 
  • Gépesített
  • Részlegesen automatizált és
  • Teljesen automatizált magasraktárak.
 
A gépesített magasraktárakban az irányítási (vezérlési) műveleteket (a felrakógép indítását, leállítását, stb.) kézzel kell végezni. A gép helyzetét a mozgás ideje alatt folyamatosan ellenőrizni kell.
 
A részleges automatizált magasraktárakban a tárolótéri mozgatási műveletek egy része automatizált, más része kézi vezérlésű. Rendszerint az elérni kívánt állványrekesz adatai (az állványoszlop száma és a rekeszmagasság) előre beállíthatók. A gép automatikusan a programozott helyre megy, majd a kezelő – a vezérlőelemekkel – a teherfelvevő szerkezetet működésbe hozza.
 
A teljesen automatizált magasraktárak árugyűjtő és –elosztó, valamint tárolóterében a teljes mozgatási folyamat automatizált. 
 
6.2 A magasraktárak technikai alrendszerei
 
    A technikai alrendszerek szoroskapcsolatban éskölcsönhatásban vannak egymással, valamint a raktározást megelőző (pl. a termelési) és a követő (pl. felhasználási) folyamatok technikai elemeivel.
 
     A be-és kiszállítással kapcsolatos technikai elemek a raktár árugyűjtő és –elosztó helyének kialakítását, rendszerének megválasztását, a be – és kiszállítás intenzitása az árugyűjtő és elosztó-rendszerek, valamint a kiszolgáló gépek kapacitását befolyásolják. Ugyanakkor a magasraktárak technikai alrendszerei (különösen a kiszolgáló gépek, az állványok és az épület) csak egymással összefüggésben – a kapcsolódó jellemzők többoldalú vizsgálata alapján – alakíthatók ki.
 
      A magasraktárak technikai alrendszerei:
 
  • A tárolótéri kiszolgáló gépek
  • Az állványok
  • Az árugyűjtő – és elosztórendszer
  • A raktárépület
 
A tárolótéri kiszolgálógépek a magasraktárak sajátos anyagmozgató gépei; az állványok közötti folyosókban – egyidejű emelő – és haladó mozgással – közelítik meg a kívánt tárolóhelyet. Az általuk igényelt keskeny közlekedőfolyosó, a megvalósítható nagy tárolási magasság a raktár tárolóterületének – és terének minden más rendszernél jobb kihasználását teszik lehetővé.
 
A kiszolgálógépek sínpályán mozgó felrakógépek vagy sínpályához nem kötött felrakótargoncák lehetnek.
 
A felrakógépek különböző változatai ismeretesek. Ezek rendeltetésük, vezérlési módjuk és a pályával való kapcsolatuk alapján osztályozhatók.
 
Rendeltetésük szerint egységrakományos forgalomra, komissiózó forgalomra és univerzális forgalomra készült felrakógépek különböztethetők meg.
 
Az egységrakományos forgalomra készült felrakógépek csak komplett (általában 800x1200 mm-es rakodólapos) egységrakományok mozgatására alkalmasak. A komissiózó forgalomra készült felrakógépek általában polcokon egyedileg vagy tárolóládákban tárolt áruk tárolótéren belüli elosztását, illetve gyűjtését teszik lehetővé, míg az univerzális forgalomra készült felrakógépek egységrakományok be – és kitárolására, továbbá egyedi darabok elosztására és gyűjtésére alkalmasak.
Vezérlési módjuk szerint kézi, félautomatikus vagy célvezérlésű, illetve automatikus vezérlésű felrakógépek lehetnek.
 
Kézi vezérlés esetében a kezelő a gép minden mozgását kezelőelemek segítségével, kezelőfülkéből vezérli. Félautomatikus vagy célvezérlés esetében a kezelő nyomógombbal vagy valamilyen adathordozóval a kezelőfülkében beprogramozza a gép mozgását, és így jut a kívánt rekeszhez vagy polchoz. A rakomány berakását vagy kivételét a kezelő kézi vezérléssel végzi. Automatikus vezérlés esetében a gép valamennyi mozgását külső vezérlőpultról számítógéppel vezérlik.
 
A pályával való kapcsolat szerint a felrakógépek a következő csoportokba sorolhatók (95. ábra):
 
  • A padlóra szerelt sínpályán mozgó felrakógépek
  • A kétoldali állványok felső peremére szerelt síneken mozgó felrakógépek
  • A födémtartókra vagy az állványokat összekötő tartókra szerelt
  • Függesztett sínen mozgó felrakógépek
felrakógép és a sínpálya kapcsolatának változatai

Hosszú állványsorok és nagy forgalom esetén minden állványok közötti folyosóba egy-egy felrakógép telepíthető. Ellenkező esetben lehetővé kell tenni a gép tolópaddal vagy önáthelyezős kialakítással való folyosóváltását.
 
A tolópadok – a felrakógépek kiviteléhez igazodva – alsó vagy felsőpályás kialakításúak lehetnek. A felsőpályás rendszer szerkezeti kialakítása egyszerűbb. Az alsópályás megoldás a süllyesztett kivitel miatt szerkezetileg bonyolultabb, továbbá hátránya, hogy a tárolótér egyik végén akadályozza az állványsorok megközelítését.
Az önáthelyezős vagy átközlekedő felrakógépeket az alsópályás rendszerű tolópadok hátrányának kiküszöbölésére fejlesztették ki. Ezek a felrakógépek az állványfolyosókra merőleges irányú mozgást lehetővé tevő, illetve íves pályán történő mozgásra képes futóművel is fel vannak szerelve. Az átálláshoz a folyosókra merőlegesen telepített sínekre van szükség. Ezek a sínek padlóburkolatba süllyeszthetők, ezért nem akadályozzák az állványsorok megközelítését.
 
A felrakótargoncák  emelési magassága 10…14 m, az igényelt folyosószélesség 1,5…1,8 m (96. ábra). A nagy emelési magasság a hagyományos emelőtargoncától eltérő, sajátos emelőoszlop és megfogószerkezet kialakítást kíván, továbbá különleges biztonsági berendezések beépítését is szükségessé teszi.
 
felrakó targoncákkal kiszolgált magasraktári tárolótér
 
Az emelőoszlop két-, három-vagy négyrészes teleszkópos kialakítású, hajlító csavarónyomaték jól ellenálló, nagy-szilárdságú, U profilú acéllemezből készül.
 
A tehermegfogó szerkezet olyan kialakítású, hogy az egységrakomány állványrekeszbe helyezésekor vagy onnan való kivételekor a targoncának nem kell előfordulnia, csupán a megfogószerkezetet kell megfelelő helyzetbe hozni. Megfogószerkezetként elforgatható és eltolható emelővillát vagy teleszkópos villát alkalmaznak.
 
A felrakótargoncák olyan biztonsági berendezésekkel is fel vannak szerelve, melyek a tehernek nagy magasságra emeléséhez, a megfogószerkezet megbízható működéséhez és a targonca veszélytelen üzemeltetéséhez szükségesek (pl. mozgáshatárolók, magassági helyzetjelzők, alternatív reteszelők). Azon kívül a targonca alvázára függőleges tengelyű vezetőgörgők vannak felszerelve, így a folyosókban haladáskor kormányozni nem kell, a targoncavezető a rakománnyal kapcsolatos manipulációs műveletekre tud koncentrálni.
 
A felrakótargoncák – mivel nincsenek sínpályához kötve – rugalmasabban alkalmazhatók, mint a felrakógépek, kezelésük és irányításuk automatizálása azonban nehézkesebb, illetve csak nagyobb ráfordítással valósítható meg.
 
A LINDE K15-4 típusú felrakótargonca pl. a vezetőt is felemelve 13-14 m magasságra képes rakodni, illetve a vezető ilyen magasságban komissiózni (kombinált felrakótargonca). A felrakótargoncát – választhatóan – sínekkel vagy induktív huzallal (indukciós vezérléssel) is lehet vezetni. Amikor a targonca a folyosóban közlekedik, a kormánykerék középállásban rögzíthető, és így nem igényel a vezetőtől további figyelmet. Az összes emelési, villaforgatási és haladási művelet biztonságos, kétkezes működtetését a kezelőpult bal és jobb oldalára felszerelt, többfunkciós vezérlőkarok és nyomógombos kapcsolók biztosítják. 
 
Prezenszki József: LOGISZTIKA I.
 
164-174 oldal
 
4.22 A tárolási rendszerek
 
Állványok nélküli statikus tárolási rendszerek. Állványok nélküli tárolás akkor valósítható meg, ha egy-egy árufajtából nagyobb mennyiséget kell tárolni és nem követelmény, hogy minden áruegységhez tetszőleges rendszerességgel hozzá lehessen férni, továbbá előfeltétele az áru halmozhatósága (egymásra rakodási lehetősége). A halmozhatóságot egyrészt az áru tulajdonságai, illetve csomagolása, másrészt megfelelő egységrakomány-képző eszközök (tárolóeszközök) tehetik lehetővé. A statikus tárolási rendszer kiegészítő jellemzője még, hogy az áru csak a hozzá kapcsolódó tárolótéri műveletekkel (betárolás, kitárolás, belső átcsoportosítás) összefüggésben változtatja helyét.
 
           Az állványok nélküli tárolás előnyei:
  • Elmarad a tárolóberendezések (állványok) létesítésének jelentős költsége
  • Rendszerint jobb a terület – és térkihasználás
  • A raktár könnyen és gyorsan átállítható újabb árufajták tárolására.